~

Eső.

 

A hangulat borús

 

eper a teraszon

Nehéz lett a szívem.

 

~

Saját képek !

Velem-től Írottkő-ig

kirándulás

Ah, annyira jó volt, bár nagyon szenvedtünk
az idő párás volt, csöpögött az eső is és még a szél is fújt, rengeteget sétáltunk
de gyönyörű volt a látvány, megérte megmászni
az erdőben védett állat a pöttyös szalamandra így sokat láttunk
nagyon jól éreztem magam.

Persze másnap úgy éreztem magam, mint egy rinocérosz annyira izomlázam lett, de akkor is megérte :'D

Ah, egyszerűen imádom az ilyen képeket ( ~*´ ^`*)~

Szóval így nézett volna ki a kilátó ha nincs az a nagy pára.
Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam így is.

Aki teheti látogasson el ide mindenképp, nagyszerű kirándulóhely

Good luck.

~

Közel egy év után, folytatom a blogom vezetését.

Remélem nem baj.

Üdv újra itt ~


Egy év elteltével sok minden történik velünk, nemde?

Szükségét érzem, hogy kiírjam az érzésem, szóval..

Sajnos én elvesztettem valakit, aki nagyon közel állt a szívemhez, aki most is nagyon hiányzik. A nyulam 2012 szeptember 19.-én elpusztult betegségben, 3 éves múlt szinte még fiatal volt. 2009-ben került hozzám Maya, egy aranyos 8 hetes lány holland törpenyúl, aki az évek során a szívemhez nőtt.. gondolom mindenki így van ezzel ha a házi állatáról van szó. Rossz, hogy már nem tudom átölelni, mint amikor a mellkasomra feküdt és éreztem a kis szíve dobogását.
Maya egy aranyos személyiségű nyuli volt érdekes tulajdonságokkal. A papucsokat, telefonokat különösen szerette a szájába venni és eldobálni, mint egy csintalan kutya, drótokat ruhákat és minden érdekes textíliát megrágni meg persze futkározni. Mindig az orrával bökdösött ha akart valamit és szívesen bújt az emberhez. Ha nem úgy volt valami, amit ő akart hátat fordított és megsértődött, de hátra kacsingatott, hogy látjuk-e. Imádott harapdálni, ahogy a kezeimen is látszanak a megmaradt nyomok.
Aznap mielőtt elpusztult volna semmi előjele nem volt, hogy rosszul van. A nap felében már az állatorvos se tudott sokat segíteni, itthon így fogadtak "Pakolj le és búcsúz el tőle, haldoklik". Gondoltam, hogy már nem fog felépülni, mégis az utolsó órákban elkezdtem reménykedni. Borzalmas volt. A teste teljesen elgyengült, végül a kezeim közt halt meg. Sokáig még nem bírtam elengedni őt, csak ültem mellette és átkarolva zokogtam.
Mindenkit megvisel egy ilyen esemény. Talán ha nem engedjük kibeszélni a fájdalmainkat magunkból és elnyomjuk, lassan felemészt a rossz érzés anélkül, hogy tudnád miért is érzed így magad.. Én heteken át sírva aludtam el és ugyan így keltem. A mai napig is rémálmok gyötörnek így éjszakánként többször is felébredek. Lassan persze elfogadom ami történt, ezen már nem lehet változtatni csak elfogadni..
Ha tehetném még utoljára magamhoz szeretném ölelni és csókolni az apró füleit, de mivel ez lehetetlen, örökre kincsként őrzöm a szívemben azt a melegséget amit tőle kaptam.

Mindig szeretni foglak.

2009 - 2012
Maya

♥